П'ятниця., 17. листопада 2017

 Földrajzi fekvése  

Badaló rendezett portákkal bíró árpád-kori magyar lakta település a Tisza jobb partján, melynek jelenleg 1700 lakosa van. Nevének eredete nem tisztázott, valószínű hogy egy szláv személynévből ered (hasonló a szerbhorvát Budilo személynévvel). 

Beregszász, a járási központ innét 12 kilométernyi távolságra fekszik. (Ugyanennyire van az Asztély- Beregsurány határátkelő). A szomszédos Csoma -északnyugatra - három kilométerre, Halábor - délkeletre - szintén három kilométerre . A határ túloldalán, de még a Tisza jobb oldalán terül el Tarpa község. Badaló megközelíthető műúton a Beregszászból induló körjáratos autóbusszal, amely 2-3 óránként indul a járási központból. A települést  többségében magyarok lakják, akik csaknem mindannyian reformátusok. Jelentős a falu cigány népessége (több mint 300 fő).  

Népesség 

Badaló lakossága körülbelül 1700 főre tehető. Azért hozzávetőleges az adat, mivel a roma lakosság (körülbelül 400 fő) állandó migrációs folyamatban van, tehát Oroszországban, Kijevben és a megye más pontjain tartózkodnak sokszor hónapokon keresztül, így 100-150 fős mozgástere igencsak az ismeretlenségbe burkolózik. 

 Azonban a település nagy része magyar nemzetiségű, vallási hovatartozás szerint reformátusok.

 

Történelme 

A tiszaháti település legkorábbi történeti említése már a nagy tatárjárás előtt, 1226-ban − Bodolou formában − felbukkan egy több mint 700 éves okiratban, a szatmáriak ügyében bíráskodó Demenus ispán nevében, aki nyílván a falu akkori földesura volt. Ám a korábbi adatok híján nem tudhatjuk, pontosan mikor született meg a falu, csak az a biztos, hogy neve egy szláv eredetű személynévből származik (ezt jelzi a szerb-horvát Budilo személynév), s minden bizonnyal a község első birtokosára utal. 

Egy 1280-ból származó oklevélben viszont Budulou alakban olvashatunk a településről, ami azt is elárulja, hogy ekkor a település a Magyar Királysághoz tartozó Borsova megyében feküdt és a német gyökerekre visszatekintő Hont-Pázmány nemzetségből származó Hont fia, Gergely, a Balog-Semjén nemzetségből való Ubul fiával, Egyeddel cserélte el badalói birtokát, mely egy ideig az új földesúr leszármazottainak a kezén maradt. „ Ettől kezdve Egyed fiai birtokolták, akik közül Ivén e faluból nevezte meg magát (1332).” 

A XIV. században a Nagysemjéni család birtokolta, később viszont Büdy Mihály munkácsi várnagy és testvérei is birtokrészekkel rendelkeztek a badalói határban, majd a Bay és a Kende famíliákból kikerülő földbirtokosok uralták az itteni, árvizeknek kitett, ám igen termékeny földeket. 

XIV. és a XVII. században a következő családok rendelkeztek még részbirtokkal Budulouban:

Nagysemjéni (1355), Kállai János (1463), Bilkei Péter (1495), Újhelyi Simon és Lökös János (1530), Büdy Mihály (1537), Kozár Márton (1552), Melith Péter, Dessewffy Ferenc, Czobor Márton, Melith Pál, Taxai István, Réthei Péter, Cseszul Pál, Bücky Erzsébet (1600), Bornemissza László (1604), Perényi Imre, Barkaszi Márton, Fuló János, Pécsi Ferenc, Forgács István, Tivadari Mihály, Becskei György (1647), Bay, Balog, Buday, Farkas, Gecsei, Horváthi, Kende, Károlyi, Pápai, Szűcs, Uszkai, Erdélyi, Fábián, Farkas, Kelemen, Nagy, Szabó, stb. családok (1881). 

A falu már a XIV. században saját lelkészséggel bírt, mivel 1321-ben egy végrendeletben a község Jakab nevű papja tanúként van feljegyezve, 1333-ban pedig Tamás nevű plébános három garast fizetett be adó fejében, ami a pápai tizedek rovatában volt feljegyezve. Tehát a XIV. század elején vagy a XIV – XV. század fordulóján építhették fel a település egykori római katolikus kőtemplomot, amely 1550-ben, a lakosság túlnyomó többségének reformátussá válásakor került a megalakuló protestáns gyülekezet tulajdonába. Ám mivel idővel szűknek bizonyult, az egyházközösség 1799 és 1804 között —Nagy József lelkészsége alatt— átépítette, kibővítette a jó arányú, négy fiatornyos sisakot viselő harangtoronnyal ékes épületet. Az 1834-es pusztító tűzvészben a község fele a templommal és a paplakkal együtt leégett. A hívek a templomot a következő évben újjáépítették. Anyakönyve 1759-ben kezdődik. 

Fényes Elek 1851-ben a következőket írja a faluról: 

„Magyar falu Beregh vármegyében, 4 római katolikus, 527 református lakja (...) Református anyaszentegyház. (...) árvizektől sokat szenved, egyébiránt gyümölcsben, fában, halban bősége van.” 

XIV. és a XVII. században a következő családok rendelkeztek még részbirtokkal Budulouban: 

Nagysemjéni (1355), Kállai János (1463), Bilkei Péter (1495), Újhelyi Simon és Lökös János (1530), Büdy Mihály (1537), Kozár Márton (1552), Melith Péter, Dessewffy Ferenc, Czobor Márton, Melith Pál, Taxai István, Réthei Péter, Cseszul Pál, Bücky Erzsébet (1600), Bornemissza László (1604), Perényi Imre, Barkaszi Márton, Fuló János, Pécsi Ferenc, Forgács István, Tivadari Mihály, Becskei György (1647), Bay, Balog, Buday, Farkas, Gecsei, Horváthi, Kende, Károlyi, Pápai, Szűcs, Uszkai, Erdélyi, Fábián, Farkas, Kelemen, Nagy, Szabó, stb. családok (1881). 

Badaló a XVIII. század közepén élte második virágkorát. A Máramarosból a zúgókon, veszélyes vizeken át az alföldre keskeny "szálakon" érkező tutajosok Újlak és Tiszabecs közt kapcsolták össze valóságos vízi szerelvényekké sót, fafaragványokat, szerszámnyeleket, aszalt vagy friss gyümölcsöt szállító "armadájukat". Várinál túlestek a vámon, és Halábor valamint Badaló alatt megpihentek. Ilyenkor mintegy korabeli leírásban olvashatjuk, mintha fehér sóhegyek ringatóztak volna a Tiszán. A falu lakosai pedig éltek a kínálkozó alkalommal: élelmiszerrel - elsősorban száraz tésztával, tojással, tejjel - valamint borral látták el a hosszú útra készülő hucul és ruszin tutajosokat, akik majd a nyár végén tengelyen vitték nehezen szerzett kincsüket, a búzát és a kukoricát hegyvidéki falvaikba. 

Egészen a XIX. század legvégéig a falu nyugodt életét élte, amíg a vasútépítések szükségtelenné, illetve a trianoni határmódosítások lehetetlenné tették a tiszai kereskedelmet. A falu így folyamatoson vesztett jelentőségéből ugyanis Kárpátalja részeként Badaló is több ország fennhatósága alá tatozott. Ekkor a következő családoknak volt itt kisebb-nagyobb földterülete: Bay, Balog, Buday, Kende, Károlyi, Pápai, Erdélyi, Fábián, Fark, Nagy, és Szabó. 

Kulturális élet, pihenési- és szórakozási lehetőségek 

Az utóbbi években a helybeliek és a szomszédos falvak lakóinak kedvelt pihenő- és fürdőhelyévé vált a Tisza, illetve a folyót övező part. A település irányítói azt tervezik - hogy a szomszédos Halábor mintájára - az egyik erre alkalmas partszakaszon a közeljövőben rendezett strandot létesítenek. 

A Beregszászon működő Quadro és a Cotnar vegyesvállalat közösen nemrég 12 személy elszállásolására alkalmas panziót épített Badalóban, amit Paradicsom Panziónak neveztek el. 

A falu klubvezetője immár 8 éve Balog Zoltán, aki folyamatosan próbál a falubeliek számára olyan programokat szervezni, amelyre el tudnak jönni, hogy jól érezzék magukat. Például a tél folyamán nagyszabású disznótort tartanak, amikor is a házaspárok (körülbelül 160-180 ember) összegyűlnek a klub épületében egy közös, falusi mulatságra, melyen minden embert megvendégelnek és a reggelig tartó mulatságon a Bózsár zenekar játszik. 

Ezen kívül a falubeliek megtartanak minden hagyományos ünnepet: karácsony, nőnap, anyák napja stb., valamint a falu ápolja a Petőfi-hagyományt, melynek emlékét a helyi református templom falán márványtábla őrzi, ahol megemlékeznek a lánglelkű költő születésnapjáról, március 15-én pedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról.   

Az ünnepségeken általában az itteni gyerekek szoktak szerepelni, ám a közös programokat nem könnyű összehozni, mert Badalóban csak általános iskola működik, így a nagyobbak a szomszéd településekre járnak tanulni. Ennek ellenére jelenleg tánc- és ének szakkörök működnek, melyre a gyerekek a hét több napján összegyűlnek a klubteremben és ott készülnek az előadásokra. Az idősebb korosztály is képviselteti magát az ünnepségeken, mivel a faluban él két nyugdíjas krónikás: Keresztyén Júlia és Sárközi Gyula, akik legendákat, verseket, mondákat, történeteket adnak elő a rendezvényeken. Annak ellenére, hogy kicsiknek, felnőtteknek egyaránt kevés szabadideje marad a tanulás illetve a munka mellett, mégis igyekeznek részt venni a kulturális rendezvényeken, ugyanis a falusi életben nemcsak a település problémáit kell megosztani az embereknek egymással, de a szórakozás, mulatozás szép perceit is. 

Továbbá minden nyáron megrendezésre kerül egy a közösség számára kikapcsolódást jelentő alakalom, a falunap, ahol az emberek bebizonyítják azt, hogy az összefogásnak hatalmas ereje van, s ennek köszönhetően igen hangulatos, változatos, szórakoztató vasárnap délután fogadja a sportpályára e napon kilátogatókat, ahol a színes kulturális program mellett tucatnyi vendéglátó kínálja ételeit-italait, de a falu vezetése is gondoskodik arról, hogy a hatalmas üstökben főtt egytálételből megkínáljon minden résztvevőt. 

A megnyitón Nagy Endre polgármester, Erdélyi Károly, a beregszászi járási tanács elnöke, Galajda József, Gajdos István referense, Balogh Zoltán, a badalói kultúrház igazgatója köszönti az egybegyűlteket. A felszólalók hangsúlyozzák, hogy e nagy múltú település lakossága többször is bizonyította szülőföldje iránti szeretetét, ragaszkodását, s bátorságának, kitartásának köszönhetően nagyobb veszteség nélkül átvészelt árvizeket. A délutánt a felhőtlen szórakozás jellemzi, amikor is  színvonalas, változatos műsorokon vehetnek részt a falubeliek, és elkezdődhet a hajnalig tartó mulatozás. 

 

Gazdasága és szolgáltatásai 

A szovjet érában a badalóiak jelentős része a Kárpátaljai Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson dolgozott. A munkaképes lakosság egy nem elhanyagolható hányada a Beregszászon található ipari üzemekben - famegmunkáló kombinátok, műszer- és rádiógyár, ruhagyár - kereste a kenyerét. Emellett az itt élők - akárcsak nagy- és dédszüleik korában - szarvasmarhatartással, sertéshízlalással foglalkoztak. És sokan foglalkoznak ma is. A 25-30 évvel ezelőtt virágzó állami gazdaság a Szovjetunió széthullása után gyakorlatilag teljesen összeomlott, ma alig néhány helybéli lakosnak tud munkát biztosítani. Az itt élő fiatal férfiak jelentős hányada magyarországi építkezéseken helyezkedett el, ahol ácsként és kőművesként dolgoznak. Az asszonyok egy része a határ túloldalán mezőgazdasági idénymunkát vállal. Az égető földhiány ellenére az itteni 500 családi vállalkozás jelentős termelési potenciált képvisel. Bár egy-egy helybéli család átlagosan alig több mint fél hektáron gazdálkodik, a falusi csorda létszáma megközelíti a 300-at. Ma is igen sok badalói gazdaasszony árul nap mint nap tejet és tejterméket a beregszászi piacon azonban az  utóbbi két-három évben fellendülőben van a zöldségtermesztés is. 

Néhány évvel ezelőtt pékség nyílt és malom kezdte meg működését. Az itt élőket és az ide látogató vendégeket öt ABC-ben - ezek egy része kávézóként is működik - szolgálják ki.

A község családorvosi rendelővel, postával, gyógyszertárral, gazdag - 7000 kötetet számláló - könyvtárral, 200 férőhelyes klubbal rendelkezik.