Четвер., 21. вересня 2017

  http://borzsova.com.ua/images/cimer.jpg 

Borzsova Község címerének leírása  

A hadi pajzs alakú címert középen, vízszintesen két részre osztó, ezüstfehér hullámos csík a Borzsa folyót jelképezi. 

A címer felső felén keskeny, ívelt zöld mező látható, közepéből a Szépasszony dombjáról szóló népmonda tragikus sorsú hősnőjének szimbóluma, nyíllal átlőtt piros szív emelkedik ki. A szívből kinövő ötágú, zöld színű életfa a lakosok életszeretetét, az alsó két ágon ülő, egymásra néző két fehér galamb a békés munkát jelképezi. A címer felső felének nagyobb részét kitevő kék mező jobb sarkában lévő, sárga színü Nap-ábra és a jobb sarokban látható ezüstfehér félhold jelképes rajza az idő örökkévalóságára utal. 

A címer alsó felét keskeny, fehér csík osztja két egyenlő részre. A jobb oldalt vörös mezőben zöld indán két szőlőfürt, a bal oldalt kék mezőben jobb felé úszó két hal a lakosság két ősi foglalkozását: a borászatot és a halászatot jelképezi. 

A pajzs alatt kék szalagon a község neve olvasható magyar és ukrán nyelven. A szalag jobb szélén 1321 (az okiratok Borzsova nevét ekkor említik először), a másik szélén 2002 (a címer elfogadásának éve) található. 

http://borzsova.com.ua/uploads/Borzsa-folyo/thumbs/th_borzsova_holtBorzsa.jpg 

BORZSOVA község alapításáról, rágmúltjáról keveset tudunk. Az okiratok csak a tatárdúlás (1242) után említik. Annyi bizonyos, hogy a honfoglalás előtti időkben már létezett Borzsova nevű település a Borzsa folyó és a Tisza összefolyásánál, a mai Mezővári község közelében. A régi Borzsovát és az itt lévő földvárat a tatárhordák porig rombolták. A település elnéptelenedett. IV. Béla a második honfoglaló új népet telepített a vidékre, akiket már váriaknak neveztek. 

A Borzsova nevet a Mezőváritól 5 km-re a Borzsa és az abból kiszakadó Vérke partján létrejött falu, a mai Borzsova község őrizte meg. A XIV.sz. közepéig a gyéren lakott, erdős-mocsaras terület viszonylagos biztonságot nyújthatott a betolakodó ellenséggel szemben. 

Az új Borzsova a Borzsovay család kötelékében fejlődött nagyobb községgé, s története szoros kapcsolatban van e család történetével.

A XVII. század derekán már alig él egy-két tagja e családnak, s 1680-ban az utolsó Borzsovayt is eltemetik, vele kivész Borzsován e nagymúltú ősi család, mely 300 évnél hosszabb időn át gyakorolt állandó befolyást Borzsova sorsára. 

A Rákóczy-mozgalom idején Rákóczy Borzsova határán üt állandó tábort; megszállva egy csapattal a borzsovai hidat, nehogy váratlanul érje támadás. Ő maga Váriban szállt meg. A borzsovai nemesség végső mozzanatáig támogatta Rákóczyt. A szatmári béke után nem sokáig nyugodhatott békében Borzsova, ugyanis 1717-ben a tatárok kifosztják és felégetik. A nemesség menekülés előtt értékes holmijait a templomba rejti el, de a tatárok feltörik a templomot és a benne lévő értékeket elviszik, az okmányokat pedig elégetik. 1741-es osztrák örökös háborúban a borzsovaiak is részt vettek. A hosszú háború következtében 1742-ben kiütött a pestis és két évig szedte áldozatait. 

A XIX. században Mária Terézia uralkodása alatt kezdődő s az ő germanizáló törekvéseinek gátat vetni akarón nemzeti érzés fejlődése idézte elő az 1848-49-es eseményeket. A jogait védő magyarság önfeláldozó harcaiban Borzsova népe is ott küzd. Az 1848-49-es éveket követő csendesebb, nyugodtabb korszak a nemzeti alkotás korszakának nevezhető. Ez alól nem vonhatta ki magát Borzsova sem. A köves út létesítése folytán a közlekedési akadályok megszüntetése, továbbá a vasútvonal mellette való elhúzódása Beregszásznak, a vármegye székhelyének közelsége kedvezően befolyásolják fejlődését. Bár ez utóbi években az Amerikába történő kivándorlás nagyarányú volta itt is érezhető, mégis úgy számbelileg, mint gazdaságilag óriási fejlődés észlelhető. 1902-1909-ben épült fel vasútállomása, valamint új utcák is létesültek. Ennek köszönhetően Borzsova több évtizeden át a beregvidéki szőlőhegyek termésének elszállításában is komoly szerepet játszott. A csehszlovák érában (1918-1938) augusztus közepétől itt rakták vagonokba a hegyekről stráfszekérrel vesszőkosarakban leszállított csemegeszőlőt, hogy az árú hajnalra a kassai piacra megérkezzen. 

Az első világháborúban a községből 140 polgár vett részt, ebből 19-en soha nem tértek vissza. A csehszlovák időben református népiskolája működött 4 osztállyal és 4 tanítóval. Az 1938-as visszacsatolás után már állami magyar tannyelvű iskolát indítottak, mely 1944 októberéig működött. 1952-től általános iskola működött. 1981. november 21-én adták át az iskola épületét, melyet a helyi gazdaság épített, az oktatás 9 éves lett. Óvodája szintén magyar tannyelvű. 

A II. világháborúban magyar ktonanként 6 falubeli halt hősi halált. 1944. október 26-án a túlerőben lévő 4. Ukrán Front könnyűszerrel foglalta el Beregszászt és a környező falvakat. Sok honvédet foglyul is ejtettek. November 13-án rendeletet hoztak arról, hogy Kárpátalja minden 18 és 50 év közötti magyar és német lakosa köteles jelentkezni a hatóságoknál. Azt terjesztették, hogy csak 3 napos munkáról van szó, a háború okozta károkat kell rendbe hozni. A borzsovaiakat november második felében hajtották gyalogmenetben Munkácson keresztül a Szolyván kialakított gyűjtőtáborba. A sztálinisták 133 férfit hurcoltak el, melyből 81-en odavesztek. 1989 decemberében kopjafát állítottak a helyi temetőben a sztálinizmus és a II. világháború áldozatainak, majd a falu központjában emlékművet emeltek a mártíroknak. 

http://borzsova.com.ua/uploads/Emlekmuvek/thumbs/th_image_sztalinizmus.jpg 

A táblaszöveg a következő:

A sztálini munkalágerek áldozatai

…sírjuk ismeretlen, emlékük halhatatlan. 
Állíttatta a Vörös Zászló Agrárcég 1992-ben.
 

Ezen az emléktáblán jelzik a II. világháború áldozatainak névsorát is. 

Álló Ferenc 
Balog János 
Bányi Bertalan 
Benkő Árpád 
Benkő Béla 
Benkő Béla 
Benkő Bertalan 
Benkő Elemér 
Benkő Gyula 
Benkő János 
Benkő László 
Bikfalvi József 
Butka Béla 
Darcsi Zoltán 
Egri Lajos 
Ember Lajos 
Farkas Lajos 
Forgács Sándor 
Fornosi Endre 
Fucsics József 
Gaál Ferenc 
Gaál Gyula 
Gondi Károly 
Gondi Károly 
Hegyi Miklós 
Homoki János 
Homoki Sándor 
Horvát Antal 
Horváth Gábor 
Jakab Antal 
Kálmán Béla 
Kaluja Bertalan 
Kaluja Gyula

 

 

Kaluja János 
Kaluja Károly 
Kelnik Béla 
Kelnik Béla 
Kende Gáspár 
Kende Zsigmond 
Kerekes Elek 
Kertai Pál 
Lovasi Béla 
Lőrinc Károly 
Lukács Miklós 
Lupcsó Endre 
Makkai Gusztáv 
Mándi Bertalan 
Mándi Pál 
Mándi Zoltán 
Melika János 
Molnár Sándor 
Nagy Elek 
Nagy Endre 
Nagy Ferenc 
Nagy Sándor 
Orosz István 
Osztermuth Ede 
Papp Józsev 
Páva Jenő 
Pörge Imre 
Puskás Ferenc 
Puskás Lajos

 

 

 A második világégést követően a lakosság zöme a helyi kolhozban dolgozott. A község házai nagy részét átépítették, téglagyár, postahivatal, pékség, konzervgyár épült Borzsován. 

Az 1830-as években a falu alatt folyó Borzsát új mederbe terelték. Hogy a folyó vize folyamatosan eljusson a Vérkébe, a Borzsán duzzasztógátat építettek, amelynek környéke a beregszásziak és a környékbeli falvak kedvelt pihenőhelyévé vált. A közelben az 1960-as években panzió épült. 

http://borzsova.com.ua/uploads/Borzsa-folyo/thumbs/lst_PICT0035_Borzsa.JPG       http://borzsova.com.ua/uploads/Borzsa-folyo/thumbs/lst_Borzsa_nyaron.jpg 

A község 1996-ig közigazgatásilag Várihoz tartozott, csak ekkor sikerült kiharcolnia függetlenségét. Az itt lakók közül valamennyien egyet értenek abban, hogy a települést mihamarabb ismét vonzóvá kell tenni a turisták számára. 2004-ben befejeződött a földgáz bevezetése. Családorvosi rendelő, postahivatal, kávézók, több kis élelmiszerbolt áll mostanság a lakosság és az idelátogatók rendelkezésére.