Ma 2017. szeptember 21., csütörtök, Máté és Mirella napja van. Holnap Móric napja lesz.
Nem léteznek fordítások.

 Mezőkaszony (ukránul Косонь (Koszony/Koson'), 1995 előtt Косино (Koszinó/Kosyno), oroszul Косины (Koszini/Kosiny))

Földrajzi elhelyezkedése

Az egykori mezőváros Beregszásztól nyugatra, a járási központtól 24 kilométernyire az ukrán-magyar határ mentén terül el, a Beregszász–Nagydorony–Csap országúthoz egy 2 km-es bekötőút által kapcsolódik. 1989-ben nyílt meg a Mezőkaszony–Barabás kishatárátkelő (nyitva tartás 7:00–19:00 közép-európai idő szerint), amelyet 2003 őszén nemzetközivé minősítették át.

Szomszédos települések: északnyugatra Csonkapapi (2 km-re), északra Som (4 km-re), keletre Zápszony (3 km-re). A Beregsom–Kaszony vasútállomás a településtől 5 kilométernyi távolságra található.

Mezőkaszony lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 2 338 fő, ebből 2 087 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A magyarok 60%-a református, 40%-a római katolikus.

Történelme

Első királyaink idején a beregi rengeteget, így ezt a helyet is főként gyepűóvók, királyi vadászok, pásztorok, a világ zajától elvonult remeték lakták. Kaszony már a XIII. században népes helynek számított.

Bő forrással ellátott magaslat lejtőjén, mely körül ma Mezőkaszony elterül, egy Szent Katalinnak szentelt imaház épült. A kápolna körül később keletkező település a nevét a szájhagyomány szerint a kápolna védőszentjéről, Kata asszonyról nyerte.

A helység neve 1332-ben Cassan, 1335-ben Kozun, majd Kászony, s végül Mezőkaszony lett. A falubeliek többnyire a Kaszony nevet használják. Első királyaink idején királyi vadászok, pásztorok, zarándokok és remeték voltak a lakói.

A XIV. századbeli okmányokban gyakran szerepelnek kaszonyi hospesek, vagyis jövevények, vendégek. Így feltehető, hogy a tatárdúlás után külföldön sokan telepedtek le a faluban, ahol birtokokat és kiváltságokat kaptak. Egy 1374-ben keletkezett okmányból kitűnik, hogy a kaszonyi hegyen már szőlő terem. S abból jóféle bort szűrnek. Egy korabeli írásból megtudhatjuk, hogy "egy negyven köbölnyi tartalmú hordó bort Miklós jobbágynak átadni köteleztetett" 1478-ban vizsgálatot tett itt Homoki Balázs királyi ember és Elek leleszi pap egy jobbágyokon tett erőszakoskodás ügyében. Ez okmányban Kaszony első ízben mondatik mezővárosnak (oppidum).

Már a 15. században olyan nagy településnek számított, hogy egy Mátyás-korabeli térképen Nyíregyházát nem, ellenben Kaszonyt feltüntették.

A mohácsi vész előtt a következő családok birtokolták Kaszony határát: a Debrőiek, a Czudarok, a Keszik, a Matucsinaiak, a Jakcsiak, a Heteiek.

1566-ban a Tokaj alól elvonuló tatár hadak a települést feldúlták, jobbágyságát 59 házhelyről elhajtották. Egy 1600-ban keletkezett írásból kitűnik, hogy a kaszonyi birtokosok köre a Literátiakkal, az Újhelyiekkel, a Büdyekkel, a Darócziakkal, a Lónyaiakkal, a Székelyekkel, a Réthelyiekkel, a Melithekkel bővül. A XVII. század elején a településnek már iskolája van. 1659-ben a krónikák arról tudósítanak, hogy Verebélyi Ferenc és neje, Vitkai Erzsébet cserét kötnek a vitkai újfehértói birtok és a kaszonyi szőlőre nézve. Egy 1682-ben kelt okmányban nevezik a várost először Mezőkaszonynak. A XIX. század végén jelentősebb birtokosok voltak itt az Eötvösök, a Lónyaiak, a Dolinaiak, a Ráczok, a Horthyk, a Bloksayak, az Urayak, a Galgóczyak, a Szántók, az Uszkayak, a Péchyek. Nagyobb földrészeket mondhatott magáénak a Teperczer, a Rózsa és a Kun család.

Mezőkaszony az idő során járási központtá fejlődött, amelyhez 26 falu tartozott. Szolgabíróság, törvényszék, börtön, 37 bolt, 4 bank, 2 nyomda, kocsmák és vendéglők is működtek a községben.

1864-ben gyógyszertár nyílt a helységben. 1875-ben vegyes ipartársulat alakult 30 taggal. A XIX. század elejétől kezdődően igen népesek a december ötödikén, Miklós napján tartott sertésvásárai. A településnek 1870-ben 1 529 lakosa volt, akik 340 házban éltek. A településnek 125 polgára vett részt az első világháborúban, közülük húszan hősi halált haltak. Az 1930-as években a község határában kőbányát, illetve hengermalmot üzemeltettek. 1944 őszén 368 férfit hurcoltak el a Sztálini-terror haláltáboraiba, s közülük 68-an odahaltak. A második világháború frontjain 18-an estek el.

Gazdasági és kulturális jellemzők

Az egykor nagy szőlőtermesztő múltra visszatekintő Kaszony híres volt hatalmas boros pincéiről, amelyek ma is a hegy alatt húzódnak. A finomabbnál finomabb, zamatosabbnál zamatosabb szőlőkből rendkívül jó borokat készítettek. A vulkanikus eredetű hegyen termett szőlőnek savanykás utóíze van, ezért jó alapanyaga a pezsgőnek. Az ilyen fajta szőlőt még Olaszországba is exportálták, hogy ott pezsgőt készítsenek belőle. A hetvenes években a hegyet a teraszosítással tették tönkre. A szőlőültetvények végét a Gorbacsovi szesztilalom jelentette, amikor a több évtizedes szőlőtőkékből szuveníreket (pl. gyertyatartókat) készítettek. Napjainkra a hatalmas borospincék nagy része, a szőlőültetvények pedig teljesen megsemmisültek, csak a háztáji földeken maradtak meg.

A szovjet érában a kaszonyiakat először a helyi "saját" kolhozukba kényszerítették, aztán egyesítették azt a beregsomi gazdasággal. A kollektív nagyüzem a hetvenes években már szovhozként működött, gazdálkodása ekkor jutott a mélypontra. A felnőtt lakosság jelentős része ekkor Beregszász iparvállalatainál helyezkedett el. Az ukrajnai földreform eredményeként 2000 tavaszán felosztásra került a helyi szocialista nagyüzem. Ekkor a kolhoztagok és kolhoznyugdíjasok átlagosan egy hektár szántóhoz jutottak. Emellett mintegy 140 helyi lakos kapott földrészt a szőlőiről és borairól egykor igencsak híres, ma viszont lepusztult állapotban levő kaszonyi hegyen. A domboldalak szőlővel való betelepítése igencsak vontatottan halad, igen hiányzik az állami támogatás. A felnőtt lakosság egy részének sikerült megtartania városi munkahelyét.

A településen több benzinkút, pékség, szikvízkészítő üzem és autószerelő műhely működik. Az üzletek, kávézók és falatozók száma összességében meghaladja a húszat. Piacára reggelente friss árut (zöldségfélét, burgonyát, tojást, tejet, tejtermékeket) hoznak a szomszédos településekről Hetyenből, Haranglábról, Zápszonyból érkező őstermelők. Orvosi rendelő, mentőállomás, körzeti rendőrőrs helyben található. Az ide érkező vendégek és az átutazók a helybeli Kulacs étteremben étkezhetnek.

A kaszonyi férfiak jelentős része továbbra is a határ túl oldalán – jobbára építkezéseken – keresi meg a család eltartásához szükséges pénzt. Az asszonyok közül – kihasználva a határátkelő közelségét – sokan a közeli magyarországi településeken vállalnak idénymunkát. A Kaszonyi Középiskolában 340 gyerek tanul. Óvodájába 60 gyerek jár. 1971-től a községben zeneiskola működik. Itt tíz pedagógus negyven gyereket tanít. Könyvtára 17 ezer kötetet számlál, klubja 250 férőhelyes. Égisze alatt élénk kulturális élet folyik, különösen népszerű a fiatalokból álló citeraegyüttese, valamint felnőtt- és gyerek folklórcsoportja.

A 2002-ben alakult Életet az éveknek Nyugdíjasklub igen aktív tevékenységet folytat. Számos kárpátaljai és magyarországi nyugdíjasklubbal tart szoros kapcsolatot. Húsztagú énekkarát a környék legjobb együttesei között tartják számon.

Bocskay István erdélyi fejedelem felkarolta a várost. A helyi református egyháznak egy 46 cm magas fedeles, arannyal futtatott díszes ezüst billikomot ajándékozott. Az értékes kegytárgy a történelem viharos eseményeiben elkerült a településről.

Az erősen megrongálódott Eötvös-kastély felújítása a református egyház szervezésében folyamatosan zajlik.

A helybéliek a település központjában emlékművet állítottak a második világháború frontjain elesetteknek és a sztálinista lágerekbe elhurcoltaknak.

Vallási élet

Református egyháza 1560-ban keletkezett. Az egykori katolikus templomot a protestánsok foglalták el. Anyakönyve 1775-ben kezdődik. Római katolikus egyháza újraalapításának éve 1750. Templomuk a XVII. század közepén épült államalapító Szent István királyunk tiszteletére.

Református templomának alapjait még a XIV. században rakták le, azóta többször átalakították. A helyi népemlékezet úgy tartja, hogy a település Kata asszonyról, Mezőkaszony védőszentjéről kapta a nevét. A régiek szerint azon magaslat lejtőjén, amely körül ma Kaszony elterül, állt egy Szent Katalinnak szentelt imola. A hagyomány szerint az eredeti apró imaház a mellette később megnagyobbított új templomhoz sekrestyéül ragasztatott, s védnöke Szent László lett. Sokan állítják ugyanis, hogy az 1086. évi ütközet, melyben László királyunk a Salamon védelmére berontott Kuteszk kun hordáit megverte, akik Máramarosnak futottak ki az országból. A legenda szerint a győzelem helyén hálából templom épült.

A református templom falait faragott terméskő képezi, alatta kripta található, amelyek mélyén gazdag emberek és a falu lelkészei lelték örök nyugalmukat. Napjainkban, a templom renoválásakor újra feltárták, de le is zárták.

Turizmus és falusi vendégfogadás

A kaszonyi gyógyfürdő-szanatórium a vulkáni kúpok alján már a múlt század harmincas-negyvenes éveiben is népszerű hely volt. Főként ízületi fájdalmakban szenvedők kerestek és találtak itt gyógyírt. A szanatórium jelenleg felújítás alatt áll. A szanatóriumtól néhány száz méterre pár évvel ezelőtt nyílt meg a kaszonyi sóstófürdő, amely igen hamar népszerűvé vált a környéken, illetve Ukrajna szinten. Szervezett kirándulás keretében gyakran érkeznek ide iskolások, turisták. Igen sok család tölti itt nyaranta a hétvégét.

A településen 2004 óta foglalkoznak falusi vendégfogadással. E magyarlakta településen a házigazdák hagyományos vendégszeretetére számíthat minden kedves idelátogató, aki a falusi életformát kívánja megismerni. A napi programok kellemes fáradtságérzését hangulatos, helyi jellegzetességű vendéglátó házakban pihenhetik ki kedves vendégek.

Mezőkaszonyból csillagtúraszerűen bejárható az egész Kárpátalja. Vendégeinknek 2-5 napos kirándulásokat szervezünk Kárpátalja nevezetes helyeire. A vállalkozó kedvű turistáknak kerékpártúrákat, illetve az Északkeleti-Kárpátok legmagasabb csúcsára, a Hoverlára (2061 m) gyalogtúrát szervezünk szakképzett idegenvezetéssel.

Szolgáltatásainkat családoknak, baráti társaságoknak, munkatársaknak, nyugdíjasoknak és diákoknak egyaránt ajánljuk, akik szeretnék megismerni Kárpátalja csodálatos tájait, természeti kincseit, a magyarság történetében kiemelkedő helyet elfoglaló emlékhelyeit, kulturális hagyatékait. Továbbá várjuk azokat is, akik a történelmi korok megidézésével egyetemben pihenni, baráti kapcsolatokat kialakítani, szórakozni, a helyi gasztronómia ízeit kóstolgatva a mezőkaszonyi magyarok vendégszeretetét kívánják élvezni, valamint betekintést szeretnének nyerni a kárpátaljai magyarok mindennapjaiba.

Bővebben a www.mezokaszony.mlap.hu honlapon tájékozódhatnak.

2009-ben a településen megalakul a Mezőkaszonyi Falusi Vendégfogadók és Hagyományőrzők Civil Szervezete, amely a település kulturális hagyományainak megőrzését, ápolását, a turizmus fellendítését stb. tűzte ki célul. Elnöke Karmacsi Zoltán.

A község neves szülöttei:

Itt született Klein György professzor, a stocholmi rákkutató intézet főorvosa, az orvosi Nobel-díj bizottság egyik tagja, akit 1991-ben történt hazalátogatásakor lelkesen fogadtak a helybéliek.

A község szülötte Paksi Mihály (1681–1744), aki a sárospataki kollégium neves fizikatanára volt; Farkas Lujza (1913–1973) újságíró, irodalomtörténész. Itt született Horthy Béla festőművész, szobrász, Hollósy Simon tanítványa.

Kaszony irodalmi műveknek is a megihletője volt. Például a Tisza áradása következtében Arany János két hetet töltött a faluban, itt hallotta a Fülemüle történetét, amelyet később papírra is vetett.

Forrás: 

www.karpatinfo.net 

www.mezokaszony.mlap.hu